Tudjátok mi öli meg igazán az előrehaladást?
A bizonytalanság.
Világ életemben bizonytalan voltam. Megkérdőjeleztem önmagam, nem hittem el, hogy szerethető vagyok és mindig vártam a megerősítést másoktól. Ha nem mondták, hogy szeretnek kételkedni kezdtem benne, ha nem dicsértek meg akkor haszontalannak éreztem magam. Az igazság az, hogy sose volt önbizalmam. Irigykedve néztem másokat, akik törtetnek előre az életben mert rendíthetetlen hitük van.
A hit, ami nekem sose volt meg.
Hittek önmagukban és abban, hogy amit a fejükbe vesznek azt el is érik. Ezek az emberek sikeresek, mert nem tudja őket megállítani egy kósza negatív megjegyzés vagy mások visszahúzó energiája. Őket hidegen hagyja az, hogy mit gondolnak róluk mások, nem attól teszik függővé önön értékességüket, hogy miképpen vélekednek róluk.
Egyedül az számít, ők milyennek látják magukat.
Szerettem volna mindig ilyen lenni. Elakartam hinni, hogy a nő a tükörből, aki visszanéz rám igenis erős és ambiciózus és független. Ez a kis mantra tökéletesen működött a legközelebbi negatív megerősítésig amikor újra gyengének, aprónak és jelentéktelennek éreztem magam. Egy olyan embernek, akin mások átgázolhatnak következmények nélkül.
Mióta elkezdtem írni és újra olvasom ezeket az érzéseket és gondolatokat rá kell jönnöm mennyi mindenben fejlődtem és még mennyi mindenben van szükségem fejlődésre.
A mai napig nagyon sokszor elbizonytalanodom abban, hogy vajon értékes és szerethető ember vagyok. Ilyenkor mindig azokra gondolok, akiknek fontos a létezésem. Ez tesz erősebbé, nem számít mit gondolnak olyan emberek, akik nem is ismernek igazán, mert ők nem tudhatják milyen értékes vagyok. Minden ember értékes valakinek, aki értékelni tudja azt, aki ő valójában. Nem a mázzal és a tettetéssel.
Hiszen a mai világban olyan sok ember tettet. Ebben a médiára felhúzott mérgezett valóságban bárki bármit mutathat másoknak. Ismerek olyanokat, akik elhitetik a social médiában, hogy milyen gazdag tehetős és tökéletes életet élnek miközben éjszakánként üvöltözve veszekednek egymással az anyagiak és a hűtlenség miatt. Ezzel csak az a baj, hogy a több ezer ember, aki követi őket valóban elhiszi, hogy nekik ilyen életük van. Hisznek benne és elkezdik alul értékelni a saját valóságukat.
Elkezdik nem értékelni azt amilyük van. Így mennek tönkre életek, amikkel valójában csak az volt a gond, hogy kevesebbet kellett volna létezniük az online világban.
Szinte mindenki szeretne utazgatni, híres lenni és szeretné, ha irigykednének rá, de senki nem lát mögé mit is tartalmaz ez a látszat kép. Vajon mennyi fájdalom és boldogtalanság bújik meg a kamu képek és kamu mosolyok mögött. Megéri ez az egész egy kis promócióért?
Egyszer egy kedves ismerősöm elmesélte, hogy a szülei egy matraccal költöztek be az első lakásukba.
Semmi másuk nem volt és elmondásuk szerint sose voltak annál boldogabbak. Csak ők ketten szerelmesen egy matraccal. Ennyi is elég a boldogsághoz. Hiszen csak nézőpont kérdése. Az örökké elégedetlen emberek nem is tudnak igazán boldogok lenni. Ideig óráig örülnek dolgoknak majd újra csak panaszkodnak, hogy milyük nincs. Sose elég és sose jó, ami van vagy ami lesz. Így tűnik el a boldogság.
Mikor elkezdünk kifelé fókuszálni elfelejtjük azokat a fontos és megismételhetetlen dolgokat, amik körülöttünk zajlanak. Elfelejtjük értékelni azt, hogy megtaláltuk életünk szerelmét, elfelejtjük értékelni a családunkat, hogy van hol laknunk, van mit ennünk. Ezek fontos dolgok, nem kell beérned velük, ha többre vágysz, de mikor nehéz napod van segítenek átvészelni azt. Egy barát, aki átölel olykor többet ér, bárminél.
Azért kezdtem el írni, mert szükségem volt a terápiára, nekem az írás mindig egy kibúvó volt az élet alól, amit nem igazán tudtam megélni. Az a döntés, hogy megosztom másokkal félelemből született, mert féltem és leakartam győzni. Nem akarok többé félni és nem akarok bizonytalan lenni önmagamban. Vagyok, aki vagyok és aki szeret az szeret, aki pedig nem az nem lehet hatással rám.
Nem várhatjuk el, hogy mindenki szeressen minket, csak meg kell tanulnunk elengedni azt, aki nem
tud.
Lány zöld kabátban
